Philadelphia egy jó három órás vonatozás, az én kis városkámtól számítva. Reggel az első vonattal indultam, nehogy már én legyek az aki utoljára ér oda a családi találkozóra. Én vagyok a kisebbik gyerek és ezért rendszerint én vagyok az akibe szeretettel belekötnek. Ha hamar érkezik, ha későn, ha ezt csinálja vagy épp ha nem csinája. Ez nállunk elkerülhetetlen, de jól viselem a dolgot. Szűk családi körben nekem van a legnagyobb szám, az iskolába megtanultam, hogy kell megvédeni magamat csupán szavakkal, bár a fizikai dolgokkal sincsen már semmi problémám, de régen más volt a helyzet. Nem én voltam az osztály legmenőbb csaja.. én voltam az aki hátul ül a sötétbe és nem csinál semmit. De nőttem és kezdtem megszeretni a harcművészet különböző fajtáit. Apának ez nagyon tetszett, nekem pedig tetszett, hogy emiatt többet foglalkozik velem. Így minnél jobban bele mélyedtem a dolgokba, ezt tettem addig amíg egyetem előtt apa oda nem jött hozzám és vitt el egy titkos felvilágosításra. Ott lehetet jelentkezni a rendőrség egy titkos elit egységéhez. Gondolkozás nélkül írtam alá a papírokat.. bele se gondolva mit is vállalok el. Az egyetemre felvettek kommunikációs szakra. Az is álmom volt így nem adtam fel azt se, egyszerre csináltam a kettőt. A kiképzés sokkal nehezebb volt, mint amire számítottam. Próbákoztam mindenre időt szakítani de szinte lehetetlen volt. De sikerült, mind a kettőt megcsináltam bár az egyetemen a másod évemet eltoltam egy kicsit, de ez már a múlt.
- Szia bogaram! - támadott le az anyám mihelyst leszálltam a vonatról. Én mondtam, hogy nem kell kijönni elém, nagy kislámy vagyok eltalálok a családi házhoz, de úgy látszik hiabá járattam a számat.
- Anya, látom nem tudtál megülni a seggeden. - mosolyogtam. Anya már tapossa az ötvennyolcadik életévét mégis úgy vislekedik, mint egy harmincas picsa. Folyton folyvást csak mozog, nem tud megülni a seggén. Mikor megölelt csak akkor vettem észre, hogy befestette a haját és le is vágatta. Pár hónappal ezelőtt még derékig érő gyönyörű fekete haja volt.. most pedig a lapockájáig ért a haja és sokkal világosabb, olyan csokoládé barna lett. Szokatlan volt, nem rossz csak szokatlan. - hova lett a hajad? - mióta eszemet tudom hosszú haja volt.
- Újítottam egy kicsit. - megfordult, hogy lássam "új" külsejét. - tetszik? Anyád még mindig tud meglepetést okozni neked. - nevette el magát.
- Ha legközelebb jövöm ki lesz lőve az orrod és egy hatalmas sárkány lesz a karodon? Kapuzárási pánikod van? - nem kellett úgy tennem, mint aki meglepődöt, a szavait pedig komolyan gondoltam, mert pontosan így volt.
- Nagyon vicces. Egy sima nem tetszik is megtette volna. - sikerült bele gázolnom a lelkébe. Jó kezdés, és még a nagyja hátra van. Elindult a kocsi felé engem pedig otthagyott. Utána szaladtam és nyomtam egy csókot az arcára.
- Tudod, hogy engem az se zavarna, ha lila lenne a hajad. Bár nem mutatkoznék veled sehol.. Sőt lehet le is tagadnálak, de ha úgy éreznéd jól magad, áldásom rá. – ennyi ideig tartott a harag. Átkarolt és elkezdett faggatni, jobb volt mikor nem szólt hozzám. Mit csináltál mostanság? Vannam barátaid? Mi van a fiúddal? Eszel te rendesen? Mi van a fejeddel? Bla..bla..blaa. Ha egyszer bele kezd sose fejezi be. Egyetlen szerencsém, hogy megérkeztünk és muszáj volt bemennünk.
- A csomagtartóba van két szatyor, behoznád nekem? - bármit csak ne kelljen még egy kérdésre válaszolnom.
- Persze.- válaszoltam és már meg is fordultam. Anyának egy kisebb terepjárója van, nem mai darabb de még mindig úgy megy ahogy kell, sőt talán korához képest túl jól is. Felnyitottam az ajtót és kivettem a két papírzacskót. Jól bevásárolt ez a nőszemély. Az egyik szatyor teli volt zöltséggel és gyümölccsel a másik pedig hússal. Ez az adag egy kisebb hadseregnek is elég lenne nem, hogy egy öt fős családnak. Követtem a megszokott útvonalat. A ház viszonylag nagynak mondható, két szintje van és csodás kilátás nyílik hátulról a vízre. Csak azt sajnálom, hogy akkor költöztünk ide mikor már egyetemre jártam. Szinte sose voltam itthon és miután befejeztem egyből el is költöztem. Szerimtem túl nagy ez a lakás két embernek, de anyájék reménykednek benne, hogy a nővérem ide költözik majd a párjával ha sikerül teherbe esnie. Szép álmok.. Boldog család, semmi probléma, boldog élet. Pont, mint egy disney film. Szép, de lehetetlen. Én talpra esetebb vagyok, tisztán látom a dolgokat. A szerelem csak becsapás, csak átverés amivel az emberek becsapják saját magukat a szebb élet reményében. Hülyeség. A céljainkat egyedül kell elérni, nem pedig egy másik emberre támaszkodva megtenni ugyanazt ami egyedül is menne.
- Hahó mindenki megjöttünk. Itt van Maggie! - anya hangja töltötte be az egész házat. Tehát még így is én lettem az utolsó, legközelebb egy nappal hamarabb jövök, de amilyen mázlim lesz akkor is csak második leszek. Ledobtam a cipőm és követtem anyát a konyhába. Anya nem dolgozik, így minden egyes szabad percét a konyhába tölti.. meg is látszik, full extrás felszerelés, minden kis hülyeség megvan ebbe a hatalmas konyhába ami csak kellhet. Apa gondoskodott róla, hogy ne szenvedjen semmibe se hiányt. Mindenki a konyhába volt. Meglepetten álltam meg a kisebb tömeg előtt. Nem öten voltunk, mint átlagosan hanem nyolcan. Ott ült apa a koktél széken és az újságát olvasta, tőle jobbra állt a nővérem Ashley és az udvarlója akinek nem vagyok hajlandó megjegyezni a nevét.. túl unszimpatikus alak, csak reménykedebb benne, hogy minnél hamarabb kipenderíti a szűrét a tesóm. Ashley nagyos szép és okos, kinézetre pont az ellentétem. Hosszú szőke egyenes haja van, gesztenye barna szemei és sötétebb bőre. Nekem már szinte fehér neki pedig olyan szép napozós barna. Mindig elgondolkozom, hogy mi nem is vagyunk testvérek. Apa másik oldalál pedig a bátyám Ed állt a feleség jelöltjével. Tavaly megkérte Liz kezét, de még semmi mást nem tudunk csak, hogy igent mondott, de azt se egyből..gondolkozási időt kért mert nem volt benne biztos, hogy kész elkötelezni magát pedig már harminchárom éves, ha nemet mondott volna nem sok esélye lenne a válogatásra. Nem Ed a legsármosabb pasi a világon, de a jók közé sorolnám. Okos, nem is bűn ronda és biztos munkája van. Bár én bottal se érnék hozzá, de az már teljesen más dolog. Ő már inkább hasonlít hozzám. Neki is fekete haja van de neki rövid, és a változatosság kedvéért az ő irise zöld. A kis családunk olyan keverék fajta. Minden fajta megtalálható zöld, barba, kék szemű..fekete, szőke, rövid, hosszú hajú. Ha nem lennék benne biztos, hogy apám és anyám hamarabb lenne öngyilkos mintsem félre lépjen akkor azt mondanám, hogy három különböző személytől származunk. Apára leginkább Ed hasonlít neki volt fekete haja ami mára már inkább szürke mintsem fekete. Ami meglepett, hogy Ed és Liz között ott állt egy kislány. Ha tippelnem kellene azt mondanám, hogy hét, nyolc éves lehet. Rövid barna frizurája bele lógott a szemébe. Kocka szemüvege is le volt csúszva így meg se tudtam állapítani, hogy miyen a szeme világa. Full rózsaszínbe volt ami egy kicsit taszított, de nem mutattam ki.
- Ő ki? - tértem egyből a lényegre. Ledobtam a szatyrokat a pultra és mindenkivel farkas szemet nézve vártam a választ. Apa letette az újságot és a szemembe nézett.
- Előbb köszönhetnél. Hol marad az illem? Gondolom ezt tanították neked az egyetemen. - hangja semleges maradt, nem tudtam miként szánja a kijelentését.
- Üdv nagy család. Ki az a kislány aki melletetek van? - ezt a kérdést már egyértelműen Ed-nek szántam.
- Ő Elena. A kislányunk.
- Nem is ismereitek egymást hét éve, hogy lehetne nektek ekkora gyereketek. - remélem most csak hülyéskedik, ennyire nem lehet hülye.
- Örökbe fogadták.. Látom, te se lettél okosabb. - na pontosan e miatt nem szeretek haza jönni, mindig megkapom, hogy újságírónak mentem nem pedig valami másnak.
- Azt gondoltam, de minek? Nem tudtok sajátot csinálni? - kivettem egy almát a szatyorból, megtöröltem a felsőmbe majd bele haraptam. Finom édes.. nincs is finomabb, mint a hazai alma. Anya szemét forgatva neki látott kipakolni a szatyrokból.
- Ki lehet menni a konyhából..így sose lesz kész az ebéd. - magára kötötte sárga kis kötényét és mindenkit kisepert a helységből. - Maggie! Te maradj segíteni. - hurrá jön a fejmosás mert meg mertem szólalni.
- Mit kell csinálni?
- Ott vannak a salátának valók, mossd meg és tedd bele a nagy üvegtálba. - pontosan úgy cselekedtem, ahogy mondta. Meg se szólaltam inkább vártam mikor kezdi el a hegyi beszédet. - Liz nem tud teherbe esni. Próbálkoztak, de nagyon minimális az esélye. Közösen megállapodtak, hogy örökbe fogadnak egy babát. Ne piszkáld őket miatta. - kiszedtem a csapból a zöldséget és a legnagyobb késsel elkezdtem csapkodni a salátát.
- Elisa nem baba. Igen nagy már hozzá, hogy baba legyen. Miért nem biztak meg vele egy nőt. Biztos kihordta volna Ed gyerekét és akkor még rokonok is lennének.
- Elena! És mostantól ő az unokahugod. Legyél kedves. - felém fordult és a húsvágó késsel hadonászott előttem.
- Én mindig kedves vagyok! - mosolyogtam s folytattam a zöldségek gyilkolását. Húsz percen át hallgatam, hogy mi történt a családdal mostanság, de esküszöm a negyedét nem tudnám visszamondani senkinek.
Mindenki leült az asztal köré és várta a finomabbnál finomabb fogásokat. Első körbe az én kezem által összeállított saláta került az asztalra amibe anya pirított csirkemell darabokat szórt. Imádom ha valami finom és még egészséges is. A család mindig próbált a lehető legjobban étkezni, nekem mindegy csak kaja legyen és ehető. A brokkolit is megeszem, de a nutellát se tagadom meg. Tudtam mi a következő fogás, szerettem is de nem tudtam ellen állni a saját ételemnek. Megvártam míg mindenki kiszedi a saját kis adagját.. már aki szedett. Ed el se gondolkozott rajta, hogy egyen belőlle. Ugyan ez volt Ashley barátjával és Elena-val is. Nem törődve vele, mikor hozzám ért a tál kiszedtem az összeset ami benne maradt. Jóízűen nyomtam be a salátát..nem túlzok isteni volt. Utána a megszokott húsleves jött, majd a sülthús tepsis krumplival. Rég nem ettem ennyire tele magam..pontosabban nem ettem ennyi kaját, mióta utoljára itthon voltam. Az étkezés a legkisebb próblémám legtöbbször. Ashley a desszertet hozta be mikor megcsörrent a telefonom. Apa szigorú pillantást vetett rám ami annyit tett, hogy fel ne merjem venni a telefont.
- Ezt muszáj felvennem. - húztam ki a széket és álltam fel. Kivonultam a konyhába és felvettem.
- Szia Maggie! Úgy döntöttem kapsz egy havi rovatott az újságnál. Perszs csak ha van kedved hozzá. - eddig csak cikkeket írtam erről, arról mikor mi volt a téma, de egy rovat .. az már valami, szabad kezet kapok legalábbis nagyobb szabadságot, mint eddig.
- Komolyan mondod? - hitetlenkedtem egy kicsit.
- Naná, életem.. Megérdemled. Akkor ezt igennek vehetem? - akkor ez mégsem vicc.
- Ez kérdéses volt? Milyen rovatot kapok meg? – vagy valaki más munkáját kapom meg vagy sajátot csinálhatok.
- Amit feltétlen meg kell nézned ebben a hónapban. Ingyen járhatsz moziba, ez duplán jó, és ha ez nem lenne elég a fizudat is megemeltjük. Nagyon szerencsés vagy drágám. – annyira mégsem vagyok az. Egy perc szabad idő sincs, hogy fogom beiktatni a mozit is? Csak tippelek, hogy az durván heti egy-kettő mozira kellene beülnöm.
- Eszméletlen! Holnap bemegyek és megbeszéljük a részleteket. – még egy púp a hátomon, de valahogy megoldom.
- Nekem is mennem kell. Pusszillak!
Visszamentem az asztalhoz és ledobtam a telefont az asztalra. Már a csoki tortához se volt kedvem.
- A barátod volt az Maggie? Most kivel is vagy együtt? Olyan sok pasid volt már nem is tudom nyomon követni. - Ashley se tudja megérteni, hogy nem kötelezem le magam senki mellett nem úgy mint ő. Mindenki tudja, hogy a pasija már vagy kétszer megcsalta, de még mindig együtt vannak.
- Nem a stricimmel beszéltem. Felajánlott neked is egy állást, ha szükséged lenne rá szólj nyugodtan.
- Maggie! - csapott anya az asztalra.
- Mi az? Te is be akarsz állni?
- Be lehet fejezni. - próbálta lenyugtatni a kedéjeket Ed.
- Ha te is be akarsz szállni nyithatnánk egy családi válalkozást. - Elena próbálta elfolytani a nevetését. Értékelte a humorom ez tetszett. - na jó befejeztem, de akkor szálljatok le az életemről én se vájkálok a ti életetekbe. - felálltam és kimentem a levegőre. Egyre gyorsabban telnek a napok és úgy érzem semmire sem haladok. Az ügy hetek óta egy helyben áll, a munka se jobb. Nincs semmi életcélom. Mezitláb kisétáltam a partig és hagytam, hogy a víz megmossa a lábam. A víz annyira nyugodt. Pontosan tudja mikor mit csinál és hatalma van minden felett.
- ÁÁÁÁ! - gondolkozás nélkül rohantam a kiáltás felé. A házból jött, nem tudtam ki sikít de biztos nyomós oka volt, ember nem sikít ekkorát csak mert megijesztik. Sáros lábbal szaladtam végig anya fehér szőnyegén, meg se álltam a nappaliig ahonan a hangok jöttek. Elena szorosa Liz mellett állt és sírt. Ed legugolt hozzá és felvette azt ami miatt valószínűleg megijedt. A telefonom hevert a földön. Mit keres Elena-nal a telefonom, és mi ijesztette meg ennyire?
- Mi történt? - Ed mellé léptem és megpróbáltam elvenni tőle a telefonom, nem adta ide inkább feloldotta a képernyőt és megnézte. Volt egy üzenetem. Ell küldte. A szívem egyre hevesebben vert, tudta, hogy itt vagyok..nem írt volna ha nem lenne fontos. - add ide a telefonom! - kiabáltam a bátyámra. - add már ida azt a szar telefont! - muszáj voltam felemelni a hangom mert nem értett az emberi szóból. Megnyitottam az üzenetet és három képet láttam. Három képet amin egy holttest volt, egy nő teste. Nem csodálom, hogy szegény Elena ekkorát sikított. A nőt három felé vágták, képről nézve is látszott, hogy profi csinálta. A mi emberünk csinálta, a nő feje és a dereka szakszerűen volt elválasztva a törzsétől. Éreztem, ahogy az ebéd megpróbál visszajönni, nagyot nyeltem és apa felé fordultam.
- Haza tudsz vinni? - beszélnem kellett vele. Kellett a segítsége és a fuvar is. Minnél hamarabb haza kellett mennem.
- Öltözöm, a kocsinál találkozunk. - felment az emeletre felvenni valami utcai ruhát.
- Mit látott Elena? Hova mész? Baj van? Csomagoljak valamit? - anya újra a kérdéseivel kezdett bombázni. Oda hajoltam Elenához és próbáltam kitalálni mit is mondjak neki amitől megnyugszik.
- Ez csak egy bábú. - a szemembe nézett és láttam a szemébe a félelmet, vagy inkább a rettegést. - interjút készítek egy színtársulattal és megkértem, hogy küldjenek képeket nekem. Ez volt az egyik amit kértem. Nagyon megijedtél? - félve bólogatott,elmosolyodtam próbáltam nyugtató lenni, de nem voltam benne biztos, hogy így kellene viselkednem. - akkor nagyon jó munkát végeztek a srácok. Tudod van nekik egy gyerek színházuk is ahol meséket adnak elő. Gondolom szereted a Csipkerózsikát, mit szólnál ha szereznék neked és Ed-éknek jegyet rá? - nem válaszolt de, mintha egy kicsit jobban lett volna. Nekem ennyi elég is volt. Felálltam és mindenkitől elköszöntem.
- Van egy ügyem, amiről már beszéltem neked. - apa értett az ilyen ügyekhez. Bármikor kérhettem a tanácsát, a szakmába ő profinak számított. - hetek óta nem tudtunk meg semmit. Valamelyik nap találtunk egy fickót és sikerült kiderítenünk egy nevet Robert, nem tudom igazat mondott-e vagy sem, de ez is több volt a semminél. Ma pedig újra találtak egy hullát és a nő homlokába bele volt vésve egy R betű. Szerinted összefügg? - nem vette le a tekintetét az útról.
- Talán. Mennyit tudtok?
- Nem eleget. Gyorsan gyilkolnak, valamit meg akarnak szerezni, de fogalmunk sincs, hogy mi az a valami. De míg nem találják meg nem fogják abba hagyni. Több nőt öltek meg már az elmúlt hónapokba, ártatlan nőket. Egyiknek se volt priusza, és ami a legfurcsább,hogy semmi közös nincs bennük. Már környezetből jöttek, mást dolgoztak és másthogy néztek ki.
- Milyen idősek voltak? - el kellett képzelnem a táblámat.
- Volt húsz, húszonnyolc, harminckettő, negyven, harminchét éves és most megint egy húszonnyolc. Egyiket se erőszakolták meg. Ell szerint köze van a droghálózathoz amit lekapcsoltak a másik egységben, de ez csak tapogatózás. - egész úton az ügyet tárgyaltuk. Reménykedtem benne, hogy ő észre vesz valamit amit én nem, csak egy apró részletett ami jó útra téríteni a nyomozást.
