II. Rész

Szisztok! Nagyon szépen köszönöm a visszajeléseket és a felíratkozókat. Nem olyan gyorsan, de meghoztam a második részt. Mint mindig most is szívesen fogadom a véleményeteket. Jó olvasást!

Egész úton azon járt az eszem ki lehet az a  Robert. Időm és energiám se volt, hogy haza ugorjak lepakolni a cuccaimat.. Végül is nem sok  cucc van nállam azok pedig megférnek a raktárban is. A város északi sarkán vannak raktár épületek, minden párosnak van egy-egy saját kis zuga amiben úgy rendezheti a megoldatlan ügyeit ahogy akarja. Nekünk a kis épületünk igen csak otthonosra sikerült Ell jóvoltából, engem nem nagyon vonz a sok csicsa, kis helyen is megférek, ha megvannak a létfontosságu dolgaim. Van egy nagyobb táblám amin jelölgetem, ki kicsoda, mit csinál és miért van fennt a táblán. Ha valaki oda felkerül akkor már nagyon rossz dolgot tehetett, akárkit nem teszek fel. Mint a filmekben is én is használok különféle fonalakat. A kék a számomra nem ismert dolgokat jelenti, míg a piros már biztos dolgot takar. A mostani ügyünk tábláján túl sok a kék.. nagyon sok fel sem tűnik az, az egy-két piros fonál amik rajta vannak, pedig ott vannak tudom.
Ell a saját asztalánál ült, mint általában mikor ide érek.
-Van fejlemény? – húztam vissza a kaput. Ledobtam a táskám és Ell felé hajolotam. A tegnap esténket jegyzőkönyvezte. Imádok írni, de csak azt amit akarok vagy bármi mást ami nem jegyzőkönyv.. sok unalmas rizsa amiből szinte semmi sem igaz, mert csak nem írhatom azt bele, hogy találtunk valakit akit felvittünk egy épület tetejére valami csoda folytán kötél került rá és egy két lila folt is került az arcára valahogy. Mennyivel jobban hangzikk az, hogy találtunk egy gyanusítottat akit megfelelő körülmények között kihallgattunk, majd a megfelelő információ megszerzése után úgy láttuk szabadon engedhetjük. Azért nem mindegy melyiket adjuk oda a vezetőségnek, bár ők is pontosan tudják mi folyik itt a való világban.. Ők tanítottak rá meg minket.
- Azt a vackot töltöm ki, a következőt te fogod csinálni akárhogy is nyalizol nekem. – nevetett rám. Van mikor egy kis édességgel vagy más finomsággal rá tudtam venni, hogy megcsinálja helyettem.
-Majd meglátjuk. – elléptem tőle és egy zöld cetlire felírtam az új nevet amit megtudtunk és felragasztottam a hozzá tartozó ismeretlen kinézetű ember alá. Minden dolog innen indult ki és ide is vezet. Hónapok óta próbáljuk kitalálni ki tartja ezt a dolgot a kezében, de semmi fontosat nem tudtunk meg, tudtuk, hogy egy fiatal férfi aki nagyon okos és bárkit képes megölni, hogy ne bukjon le. Nagyon sok ember halála köthető hozzá, és ezeknek a fele fiatal nő vagyis inkább lány. Emellé pedig csak hab a tortán a másik.. normális életem. - Mi a terv mára? Nem akarok köntörfalazni nincs humorom ringyót játszani bulikon, de ha esetleg az lenne a terv, hogy szétverünk pár embert arra biztos lenne energiám.
-Pedig drágám ringyó leszel, nem is akármilyen az egyik legnagyobb.. – megfordult és a tükör felé mutatott. – ott a ruhád, ne kend össze, vissza kell adnom. Fekete, rövid, csipkés nem is kell jobb. Két helyre kell bemenned nem lesz sok idő, ha nem találunk semmit akkor négyre haza is mehetsz. Mit csináltál a szemeddel? – ugrott oda mellém és vette szemügyre a sebem.
- Semmi.. lent voltam az edzőterembe és vissza ütöttek.
-És mi van a kezedre firkálva? Kinek a száma ez? – teljesen meg is feledkeztem róla.
-Egy telefonszám.. – forgattam a szeme, nem tetszésemet kifejezve vele.
-Írd fel egy papírra és mosd le, tíz perc múlva indulunk legyél nagyon dögös. – adta ki a parancsot és ment arrébb. Nincs szükségem erre a számra, nincs szükségem még egy kapcsolatra. Jó darabig kellett súrolnom a kezem, hogy ne látszódjon meg rajra a toll nyoma, viszon így az amúgy fehér bőröm, pirossan izzot. Ledobtam a ruháimat és felvettem Ell legújabb szerzeményét, nem éppen az én méretem, de szerintem ez senkinek se a mérete  esetleg talán a fogpiszkálóké de lehet azokkra is  kicsi lenne.. bele szenvedtem magam, de minden bajom volt vele.. túl rövid, nagyon rám tapad és levegőt se nagyon kapok benne normálisan, de ezek az apró dolgok nem nagyon érdekelték Ell-t.
-Te nem öltözől át? – kíváncsiskodtam, teljesen hétköznapi ruha volt rajta ami nekem nem tetszet. – neked hol van a ruhád? – sunyi mosoly ült ki az arcára.. egyedül megyek, de jó már nekem.
-Gondolj úgy rá, hogy én vagyok a futtatód te pedig a szajhám..
-Így bele gondolva sokkal jobb érzés.. jah, nem. Miért nem maradhatok én a kocsiban?
-Mert én írtam meg a papírokat ergo én döntök.. – ott a pont, nehéz eldönteni  melyik a rosszabb.
-Azt hittem egyenlő felek vagyunk, most mégis úgy viselkedsz, mint a főnököm.. nem szeretem a főnökeimet.. – vissza vettem a kabátom, megigazítottam a hajam és elindultam az ajtóhoz.
-Hát na.. ez van ezt kell szeretni. – ugrott a nyakamba, amivel más körülmények között nem is lenne próbléma, de ilyen ruhába elég nehéz úgy megtartani őt, hogy ne szakadjon végig a ruha az oldalamon. Fogtam és ledobtam a hátamról és még mielőtt vissza mászott volna, mert képes lett volna rá, beugrottam a kocsiba. Végre én ülök a kormány mögött.. szeretek vezetni, de nem sokszor van alkalmam, mert nincs saját kocsim és Ell nagyon szereti vezetni a saját kocsiját így nehezen jutok a kormány közelébe. Bár ez a kocsi nem teljes mértékben az ővé, mert a cég néhány alapvető dologgal feltúrbózta a kicsikét.
-Kérem a kulcsokat és a pontos helyet ahova menni kell. – most én játszottam a főnököt és meg kell mondani sokkal jobban tetszett ez a felállás. Csodálkozva tapasztaltam, hogy szó nélkül adta át a kulcsokat.
-Night Club. –adta ki a célt. Öntelt mosollyal fordítottam el a kulcsot és léptem rá a gázpedálra. Egy jó fél órát kocsikáztunk míg a club elé nem értünk. Már az utca is tele volt emberekkel akik nem éppen voltak józanok, le merném fogadni, hogy a fele még be se töltötte a huszonegyet. Tudtam mit kell csinálnom, nem most járok it elösszőre.. megkeresni azokat a fura alakokat és jópofizni velük, beadni, hogy egy hülye kis liba vagyok aki csak a pénzre hajt.. inni velük és nevetgélni míg nem lesznek annyira hülyék, hogy kifecsegjék nekem a fontos infókat nem nehéz dolog csak unalmas. Betettem a fülhallgatót amivel kommunikálni tudok Ell-el és elindultam befele. A hosszú sor mindig csak ámítás az ilyen helyeken, tudni kell, hogy kell bejutni. A biztonsági őr tudja ki érdemes arra, hogy bemehessen és ki nem. Itt nem arra gondolok, hogy pénzt kell dugni a farzsebébe és akkor szabad az út, légy a lehető leghülyébb és magabiztos. Átvágva az alkohol szagú tömegen oda hajjoltam a őrhöz.
-Szia.. mind a ketten tudjuk, hogy te döntöd el ki mehet be. És azt is tudjuk, hogy nekem most be kell jutnom. – kezemmel végig símitottam alkarján.
-Akkor azt is tudod, hogy nem mehesz be. – ez nem vált be akkor jönn a B terv.
-Nem akartam ezzel előhozakodni, de te akartad. – elővettem a telefonom és elkeztem keresgetni. Egy..kettő..hár..
-Kit hívsz? – olyan kiszámíthatóak.
- Jerry-t. Biztos nem fog örülni, hogy most zavarom, de te nem engedtél be nekem pedig találkozóm van vele. – a telefont a fejemhez emeltem.
-Ezt nem mondtad. – rémület ült ki az arcára. – nem kell egyből őt hívni, gyere. – és az ajtó már nyitva is állt .
-Én mondtam, hogy be fogok menni. Rajtad múlt drágám, hogy hogyan. – mosolyogtam rá és már bent is voltam a kígyófészekben. Száritott jég lepte el az egész helyet és tömény alkohol keveredett izzadsággal. Utálom ezt a szagot.
-Ki az a Jerry? – hallottam meg Ell hangját a jobb fülemben.
- Az egyik tulaj. Látom te is rendszeresen tanulmányozod a táblám. – minden hely fel van rajta tüntetve aminek köze van az ügyhöz.
-Rohadt okos vagy.
-Tudom. – ismertem el és indultam meg a pulthoz. Iszonyú mosogép zene töltötte be a teret. A pulthoz érve rádöltem a pultra és vártam egy pultost. Viszonylag hamar jött oda hozzám a pultos srác.
-Mit adhatok drágám. – mosolygott rám, próbáltam úgy tenni, mitha bóknak vettem volna ezt a valamit amit mondott.
-Szióka! Egy narancsleves koktélt szeretnék kevés alkohollal, nem akarok idő előtt becsiccsenteni. – nevettem el magam. Annyira jó színész vagyok..
-Máris hozom.
-Komolyan azt mondtad, hogy szióka? – nevetett a fülembe Ell. Idegesítő, hogy mindent hall.
-Ha jobbat tudsz akkor gyere be, a kocsiból nekem is nagy lenne a szám. – válaszoltam, de a mondat második felét már nem sikerült elmondanom, mert megjött az innivalóm.Kifizettem majd szemügyre vettem a helyet. Sosem változik ez a hely. A táncparket teli van ittas és kanos emberekkel, bentébb vannak azok az emberek akiket már csak a ruha választ el a közösüléstől a pultnál pedig azok akik még most akarják eldönteni kivel is töltsék ezt az éjszakát. Külső szemlélőként azt hinné az ember mennyire könnyű a dolgom, de ez nagyon nem igaz. Meg kell találnom több száz emberből egyet vagy kettőt aki benne van az üzletbe. Hosszú percek teltek el én pedig csak ittam az innivalóm a pultnak dölve.
-Ezt neked küldik. – nyújtott felém egy pohár italt a pultos. Ha nem én megyek az emberekhez majd ők jönnek hozzám.
-Kitől kaptam? – kérdeztem teljesen elájulva egy pohár ízesített méregtől. A srác a pult másik végéhez mutatott ahol engem bámult egy világos barna hajú fickó. Elvettem az italt és kedvesen biccentettem megköszönve e kedves gesztust. Nem telt el két perc és a srác már mellettem is volt. Nem tűnt annyira gonosznak, de piroskáról se sokan hinnék el, hogy egy sorozatgyilkos mégis az volt.
Egy elég hosszú és unalmas beszélgetést folytattam le vele, és bár tudtam ez nem olyan fickó akit én keresek mégsem léptem le pontosan addig amíg közelebb nem hajolt hozzám és ajánlotta fel szólgálatait, hallottam Ell visszafoghatatlan nevetését de próbáltam nem elröhögni magam. Fogtam a poharam és annak tartalmát az illető gatyájára öntöttem, majd tisztességesen elhagytam a clubbot. Megkerestem a kocsit ami nem ott állt ahol én hagytam, megtaláltam és beszálltam az anyósüllésre. Ittam ergo nem vezethetek, nem mintha megártott volna az a kevéske alkohol de akkor is.
-Miért nem a fejére öntötted? – nézett rám szomorúan barátnőm.
-Mert onnan letöröli könnyedén, de a nadrágja nem szárad meg olyan könnyen. – magyaráztam. – ma én már csak haza megyek.. meg kell írnom egy cikket.. magamnak is nehéz volt megmagyarárni, hogy ezt még a mai nap folyamán meg kell csinálnom, ha nem akarom, hogy kirúgjanak az állásomból.
- De még van egy hely ahova be kelle néznünk.
-Ma biztos nem, vagy bemegyek, de akkor míg én bent vagyok írsz nekem két oldal az All Time Low nevezetű bandáról. – szó nélkül lépett rá a gázra és előbb a cuccaimért, majd haza. Próbáltam halkan felmenni, hogy ne verejem fel az egész házat. Beérve a házba kiöntötem a reggeli kávét és neki láttam az írásnak. Vissza hallgattam a beszélgetést, kerestem még megbízható információkat és a siker érdekében még a zenéjüket is meghallgattam.
„Mai napon részt vettem egy koncerten. Meg kell mondanom nektek őszintén, hogy eddig még hallani sem hallottam erről az együttesről pedig itt ebben a csodás városban alakultak meg több mint tíz éve. Gondolom ebből nem nagyon sikerűlt kitalálnotok kikről beszélek. Segítek még egy kicsit. A banda négy főből áll, nagyon őrültek és imádják a rajongóikat. A gitáros haja elől fehér és biztosan állíthatom, hogy, ha nem ebben a bandában lenne akkor már zárt osztályon lenne. A dobos Rian névre hallgat nagyon aranyos és humoros. És ott van még a basszus gitáros is, a humorán kívül ami nagyon megtetszett nekem az, az orr piecing-je volt. Magamnak semmi pénzért nem csináltatnák, de nagyon tetszik a dolog. És akivel a legkevesebbet sikerült beszélnem az nem más, mint a banda frontembere Alex Gaskarth. Remélem eleget segítettem, hogy kitaláljátok kikkel készítettem nektek interjút. A banda neve pedig nem más, mint az All Time Low! Komolyra fordítva a szót a srácok viccesebbnek találták a kérdezősködést, mint a válaszolást, így fordult a kocka és ők készítettek velem interjút. De ki lenne kiváncsi erre? Senki. Szerintem is.. na de nem húzom tovább az idegeiteket nézzük mit tudtam meg róluk.”
Jó darabig dolgoztam rajta. Volt mikor nem tetszett így újra kezdtem volt mikor pedig nagyon jó volt csak eltértem tárgytól. Mire  összehoztam egy olyan írományt amit ki is merek adni a kezemből az óra fél hetet ütött. Mondhatnám, hogy nyugodt szívvel feküdtem be az ágyba, de sose vagyok nyugodt, ha megoldatlan ügyem  van. Ez különösen zavar, de ettől függetlenül álmos voltam ,így hamar elaludtam.
A telefonom sokkal dél után keltett. Azt hittem, hogy az ébresztő szól de nem az volt. Egy ismeretlen szám hívott.. elgondolkoztam fel vegyem-e.
-Igen, Maggie Raynolds.
- Tudtam, hogy ez a te számod. – szólt  vissza egy férfi hang. Nem tudtam hova tenni a dolgot.
-Tessék? Ismerlek?
- Alex vagyok.
-Hát ezzel nem mondtál sokat.
-Tegnap, koncert, interjú.. rémlik már? – és mit is kellene csinálnom? Minek hívott fel és honnan van meg neki a számom?
-Aha, de még mindig nem tudom miért is beszélek most veled. – most kelltem fel, remélem nem várt szebb bánásmódra.
-Azt hittem felhívsz, nem tetted így én tettem. – mennyire lennék paraszt, ha azt mondanám, hogy nem véletlenül nem kerestem. Na jó annyira még én sem vagyok gyökér.
- Tudod van egy olyan íratlan szabály, hogy csak három nap múlva hívjuk fel a másikat. Ez még csak az első nap. – ezt jó befejezésnek találtam. Kinyomtam a telefonom és visszafeküdtem aludni. Mikor épp elnyomott volna az álom megszólalt az ébresztőm. Szép is lett volna, ha nem kell felkelnem, de az élet akkor halad, ha ébren vagyok. Lezuhanyoztam, majd míg száradtam csináltam pirítost. Megreggelizve elindultam a szerkesztőségbe leadni a papírokat. Szerencsémre nem volt bent Zoe, ledobtam a papíroka az asztalra és elmentem. Mivel tegnap nem sikerült befizetnem a csekkeket muszáj voltam beugrani a postára. Sok öreg ember egy helyen, mintha öregek otthonába lettem volna. Húztam egy sorszámot majd csendben vártam a sorom. Minden csekket kifizettem amit megtaláltam. Apukám pontosan tudja mikor kell hívni.. mikor épp teli volt a kezem papírokkal megcsörrent a telefonom. Örültem volna, ha lett volna még egy kezem, de sajna nincs. Nagy nehezen kiszedtem a farzsebemből a telefont.
- Szia! – hangom kemény volt. Apám megköveteli a tiszteletet minden embertől, nem egy háborúban vett részt és védte meg a családját. Ő az egyetlen a családban aki tudja, mit csinálok esténként.. Ő miatta csinálom.
- Hogy halad az ügyed? – nem szeret köntörfalazni sem, mindig a lényegre tér.. tőle örököltem a makacs természetemet, amiért nagyon hálás vagyok neki.
- Sehogy.. nincs semmi fejlemény csak egy nevet tudtunk meg Robert..
-Igyekezz jobban, merre vagy? Anyád hiányol.
-Postán. Ennél többet nem tudok tenni. – hallottam édesanyám hangját a háttérben ahogy kiabálja apának,hogy mondja nekem, hogy menjek már végre haza.
-Hogy állsz az edzéssel? Leadtad már a felesleges kilókat?
-Apa.. hagyjál már ezzel. – nem mindig jó ha az apád nem tud kedves lenni.
- Jó, de gyere akkor hazafele, a testvéred is itt van. Holnap ebédre várunk. – kinyomta. Úgy tűnik nincs választásom, pedig semmi kedvem haza menni.